Nos részt vettem az utolsó két napon, ebből az első napon inkább csak keringtem és különösebben nem csináltam semmit csupán fáztam. Ellenben másnap belevetettem magamat és előtört belőlem a fesztiválhangulat és mint egy 13 éves kis csicska lány ugrabugráltam és énekeltem és végül kiizzadtam mentem ki a hidegbe, szóval most némi torokgyulladással küzdök. 

Pénteken elég későn érkeztem és próbáltam keresni valamit, ami az én szájízemhez passzol, de nem sok sikerrel. A 30Y utolsó néhány számát kaptam el, de igazából nem hagyott bennem mély nyomot, kislányok sikoltoztak többnyire és tulajdonképpen a végét se vártam meg, mert nem volt semmi különleges a műsorban. A Subscribe engem meg érdekelt (bezzeg a) igazából, nem tetszik a zenei világa. A Transglobal Underground viszont egy jó szín volt a fesztivál skáláján, érdekes hangzás világ és jól összehozott performansz, de a légkörtől és a zenétől elálmosodtam rendesen, így nem maradtam 1 óránál tovább és inkább hazamentem ráaludni a következő napra*.

*Egy nap mértékegysége alvástól allvásig tart.

Miután a gumikacsa úsztatás le lett fújva, a rapszodi meg lett köszöntve, az alkohol szörp meg lett ivva (hurrá passzív!) a Domus megett, szépen lesétáltunk tömegesen a Bőrgyárhoz fél kilenc körül és belevetettük magunkat az eseményekbe. Az folyamatosan végigkísért engem, hogy elhagyjam véletlen az embereket vagy ők engem, de végülis ez hozzátartozik a fesztiválfeelinghez. A társaság egyik felét a Folk n Roll sátorban találtuk meg Yellowspots koncerten, aminek igaz, hogy az utolsó negyed órájában voltam ott, de úgy lestrapáltam a lábam a táncolásban és ugrálásban és csuda, hogy ekkor még nem rekedtem be az énekléstől. Műfajukat nem is tudom, hogy megtudnám e határozni, de egyfajta abszurd rocknroll-t adnak elő röhejes maskarákban. De talán így ismeritek őket:

Ezután bekaptam egy hotdogot és jöhetett a számomra az est fénypontja a Quimby zenekar, ahol beverekedtem magam az első sorokba már az elején és a végéig nem is voltam hajlandó elhagyni, hiába éreztem úgy, hogy mindjárt elájulok. A mellettünk pogózni próbáló srácot és inkább szerettem volna pofán rúgni, de csak tökön rúgni kísérleteztem diszkréten, őt megutáltam, hogy sikerült kizökkentetnie a hangulatból. Hiába most nem tehettem meg, hogy kimegyek, mert 2 év után először új volt a műsor! Új számokból játszottak (vagy látszólag újak), régi számból is volt feldolgozás és most nem a Kamikaze bárány volt a kezdés és nem a Bordély boogie a vég és nem csöpögött az izzadság a sátortetőről se. Ajjajjaj de jó volt utána izzadtan kimenni minimális öltözékben majd hideg vizet inni (most emiatt van torokgyulladásom?). Még benéztünk Amber Smithre is, de szerintem ők Fishing óta se tanultak meg koncertezni...a Psycho Mutants ellenben nagyon jó hangulatot  csinált, csak már dögfáradtnak éreztem magam. Pedig nagyon belelkesültem, mikor kiderült, hogy a volt angol kistanárunk gitározik velük aznap este. Bal kezes létére jobb kezes gitárral. Hm...

Az volt a baj, hogy elfogyott az eneriám, amin már a sült kolbász se segített, fázni is fáztam, így Enikő party skip és 2 órakor el haza aludni. És milyen jól aludtam.

Az idei helyszín pedig tényleg jobbnak bizonyult, mint a tavalyi, habár hiányzott az a hangulatos babzsákos pszihadelikus zenés, színes fényes kis helyiség, ami volt tavaly a Zsolnayban...de legalább nem az esett az eső a sátoron belül. Na PEN találkozzunk jövőre, akkor már én is egyetemista leszek talán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.